Indíttatásomat a zenei pálya felé Édesanyámnak köszönhetem, aki maga is Zeneakadémiát végzett, és korán felfedezve a zenéhez való vonzódásomat, általános iskolába a Marczibányi téri „zeneibe” íratott. Itt kezdtem el zongorát tanulni. 12-13 éves koromtól kántorizáltam, és ugyanitt megalapítottam életem első kórusát is. 1988-ban diplomáztam a Zeneakadémia énektanár- és karvezető tanszakán, majd 1990-ben felvételt nyertem a Zeneakadámián újrainduló egyházzene tanszakra, ahol 1995-ben kitüntetéssel végeztem. Boldog családban élek, 3 gyermekem mindegyike rövidebb-hosszabb ideig tanult valamilyen hangszeren. 1998-tól a Szent Angéla Ferences Iskola énektanáraként dolgozom. Itt alapítottam meg – egy volt kollégámmal, Várföldi Lászlóval együtt – 2009-ben az Énekes Iskolát és ugyanebben az évben hívtam életre az énekelni vágyó öregdiákok részére a Szent Angéla Kórust. Ezzel a felnőtt kórussal sokszor vittük hírét külföldre is a magyar zenekultúrának; jártunk több ízben a Szentföldön, és énekeltünk nagy ünnepeken: karácsonykor Betlehemben, Nagyhéten a jeruzsálemi Szentsír Bazilikában; de énekeltünk Jordániában, Egyiptomban, Törökországban is, 2024 őszén pedig Ferenc pápa előtt, nyilvános audienciáján, Rómában. A Szent Angéla Iskola gimnáziumi kórusát is vezetem, akikkel már több alkalommal jótékonysági koncerten is énekeltünk, nemcsak Budapesten, hanem Kárpátalján, Délvidéken, sőt még Drezdába is eljutottunk. Számomra a zene tanítása, a kórusokkal való foglalkozás valódi hivatás, mert hiszek abban, hogy a zene Isten adománya, a zenén keresztül közelebb juthatunk Hozzá, a saját hitünkhöz, és szebbé tehetjük a világot. A kórus pedig egy olyan erős, összetartó közösség, ami segít a mindennapok nehézségeiben, feltölt, energiát ad, és a koncerteken vagy a templomi szolgálatok alkalmával, a közös alkotás öröme örökké tartó élményekkel ajándékoz meg mindannyiunkat.
Tovább olvasom…
